Mottó
„Pinokkió, a beszélni és járni tudó fabábu egy szép napon elindult, hogy megkeresse önmagát, vagyis annak a fának a többi részét, amelyből önmaga is származott. Más szóval: meg akarta találni egykori „természetes” önmagát. Keresni kezdett, és kétségtelenül talált is valamit. Megtalálta természetes énjének többi részét: egy puskatust, egy templom ajtaját, egy asztalt a nyilvánosházban, egy palánkot egy mentőcsónakban. Önmagunk újra felfedezésének semmi értelme. Pinokkiónak – akárcsak nekünk, valamennyiünknek – egyetlen igazi lehetősége volt: hogy elfogadja önmagát úgy, ahogy van, olyannak, amilyen lett, nem engedhetett a nosztalgia unszolásának, nem kereshette a múltban elveszett „egységet”, és nem fojthatta el azt, amit önmagában negatívumnak tartott. Meg kellett próbálnia uralkodni a rossz tulajdonságokon, és valamiféle energiává változtatni azokat.”
(Eugenio Barba)